Birodalmi Csillagdoromboló

A mozi után Typhoonnal találkoztam, elmentünk a ("A") síkölcsönzőbe. Annyit mondott a telefonba, hogy egy fekete Q7-tel vár, nagyjából sejtettem, hogy Audi, és onnantól kezdve minden fekete kocsiba benéztem, hogy nem ő ül-e benne. Egy lapos Audi után majdnem bementem a Honvéd kórház mélygarázsába, nem kicsit volt ciki. Aztán kiderült, hogy a járgány még menőbb, mint amilyenre számítottam. Bemegyünk a kölcsönzőbe. Mondja Typhoon: majd a hölgy (=csekélységem) elmondja, mit szeretne. Aztán kivesz egy lécet. "Majd ő megmondja, mit szeretnék" - jegyezte meg a hölgy. Pöpec kis lécet néztünk nekem, kicsit zavar, hogy használt, de egyrészt újonnan 260 ezer, másrészt így legalább nem én ejteném rajta az első karcolást. Ráadásul narancssárga. Hogy nem dolgozik abban a kölcsönzőben egy női eladó, hogy megértené az ilyen szempontokat is!! Mindegy, ha megmarad januárig, legalábbis kibérelem. Utána sötétített üveges terepjáró hozott haza. Nagyon menőnek éreztem magam, aztán feljöttem és próbáltam kiűzni valahogy az adrenalint. Szerettem volna hozzábújni valami meleghez és bolyhoshoz, hogy megnyugodjak, de sajnos Atom ma kapott a nyakára parazitaűzőt, és nem ajánlott simogatni. Pech.

Fémpiszkás druszám kérésének engedve elmesélem, milyen volt nekem az Újhold. Szpoiler, persze, de akit érdekel a sztori, már úgyis olvasta, a többinek meg kifordul a bele tőle, úgyhogy mindegy. Nekem Edward már a plakáton se tetszett, mert ahogy a könyv alapján elképzeltem, sokkal helyesebbnek kellett volna lennie, például ne legyen szőrcsík középen a hasán, mert azt utálom, és használhatna kevesebb vörös rúzst. A film közben aztán rájöttem: pont ez a lényeg, hogy akármennyire isteníti Bella, attól még ő is...na jó, nem ember, de messze nem tökéletes. Még nem is feltétlenül helyes. Említett druszám szerint minden lány olyan szerelemre vágyik, mint Edwardéké. Én először Lucia eszmefuttatását szegeztem vele szembe (az érzelmiterroros-alárendelődőset), de most megváltozott a véleményem. Minden lánynak lehet ilyen szerelme! Nem is kell hozzá vámpír! Tetszőleges pasit lehet kritikátlanul, hülyeségig, belesüllyedősen szeretni! Ha drognak tekinted a pasidat, az felfokozza az eufóriát, amíg veled van, de ha netán elhagy, a fájdalmat is. Igen, ha egy pasi makacs, mint az öszvér (láttunk rá példát...), lehet acélkeménynek elfogadni a döntését és magunkba zuhanni (van Bellán kívül olyan nő, aki, ha az addig tökéletesnek hitt kapcsolatot a másik mondvacsinált indokkal akarja megszakítani, ne próbálkozzon meg valami ellenvetéssel???), vagy lehet egyenrangúként harcolni vele. Döntés kérdése. Ja, és Desirée-vel, valamint Asmával egyhangúlag megállapítottuk, hogy inkább a vérfarkasra szavaznánk, mint a vámpírra, mert az legalább meleg. Hozzátenném, hogy számomra a vámpírtársadalom kifinomult intrikái, évezredes gonoszsága sokkal riasztóbb, mint a vérfarkasok időnkénti dühkitörései. Legyen az embernél mókus (ehhez a Fel!-t kell megnézni, hogy meglegyen az utalás), hát nem? Egyébként nem rossz film, jó kis érzelmi húrokat penget (ezekre valamiért újabban nagyon vevő vagyok, egy nyavalyás érzelmi vonósnégyes ücsörög a mellkasomban és várja a zenészeket, akik kiugrottak bagózni), szépen követi a könyvet, és Alice-ba máris bele vagyok esve.

Bátran elmondhatom, hogy ez a nap nem csak a két kereskedelmi rádiónak jött ki szarul, nekem se sikerült semmi úgy, ahogy terveztem.

Ugyan sikerült fél kilencig aludnom (füldugóval, amit Nofra induláskor gyengéden kirántott a fülemből, hogy halljam az ébresztőt), de rögtön utána Peti szólt, hogy lemondja a franciát. Ennek még örültem is, mert kaptam két ajándék órát, fordíthattam. Most kaptam négy epizódot és egy kezelésit. A hétvégém ennek következtében borul, se kalózos lakásavató, se Twilight-mozi. Pedig már pont azt hittem, kezdem megtanulni, hogy ne idegeskedjek túl sokat azon, hogy határidő van, és a sok feladat mellett lassanként a fejem is beszáll a zsonglőrkörbe...

Aztán bementem spanyol tolmácsolásra, 22 percet vártunk (na jó, én 34-et, de a korai érkezést nem róhatom fel a tanárnak), aztán elmentünk. Ilyenkor rendszerint kocsmázni szoktunk, de én azért rendesen bosszankodtam, hogy ha ezt tudom, egy egész napom lett volna dolgozni. Meg aztán a kocsma is késve nyitott, a sörszállító pasas is ott toporgott egy rekesz Tuborggal. Így aztán moziba mentünk, a frissen avatott Alleeba. Az időpont miatt két film jött szóba, a Derült égből fasírt és a Szobafogság. A többiek leszavaztak, mondván, hogy dedós, ha a fák sírnak, és inkább a magyar-angol-német pszichotriller mellett döntöttünk. Ne nézzetek magyar-angol-német pszichotrillereket.

Az egész egy beteg, zavaros, értelmetlen film. Kezdődik ott, hogy az óbudai Auchan mellett szalad a kislány, aztán végig azt próbálják elhitetni velünk, hogy angol rendszámú, jobbkormányos autók jobb oldalon közlekednek az úton, és a külföldiek angolul tanulnak, tehát valószínűleg Nagy-Britanniában vagyunk. Nagy Ervin időnként kiböffent valamit magyarul, egyébként a film során egyre erősödő akcentussal angolul tolja. A végkifejlet során a főhős homlokára fél golyónyom kerül, a pszichopata apuka gyengéden szemléli alvó szerettei arcát, a vászon elsötétül. Rég láttam ilyen vackot, na. Ráadásul két tehén folyamatosan dumált fölöttünk a moziban, és amikor rájuk szóltam, még nekik állt feljebb. Hozott chipsből dolgoztak, onnan tudom, hogy a zacsit ott hagyták.

Zorkán volt egy sikerélményem, abc-sorrendbe rendezett szavakból kellett Aesopus-mesét összerakni, nekem sikerült először, de persze ebből is csak az maradt meg, hogy egy szórendet hangsúlyilag elrontottam.

A hastánc utána jó volt, de csak hárman voltunk, úgyhogy össze fognak vonni minket a középhaladókkal, ahol aztán garantáltan csetleni-botlani fogunk. Végülis tudom magamról, hogy akkor tanulok a leggyorsabban, ha be kell hoznom a lemaradásomat.

A nap végén pedig meghallgattam a Sláger hattyúdalát. Mondtak ott mindent, akárcsak a Danubiuson ("igazi barátokra leltem, közösségre., ez a rádió mindenkinek csak adott.."). Egy pillanatra bevillant, hogy mekkora lenne, ha tíz másodperc csend után benyögnék, hogy az egész csak médiahack volt. De úgy tűnik, nem. Nofra a maga kocsijában megvárta a "Ki jön?" típusú rádiókat, én átkapcsoltam a Petőfire, meghallgattam a Himnuszt. Kicsit visszás volt, de utána legalább zene jött, éjféli mix.

Mennyi mindenről elmondhatom majd az unokáimnak, hogy láttam a végét: a papír százas és kétszázas, egy-és kétforintos, betárcsázós internet, nem energiatakarékos izzó, János Pál, Michael Jackson... és mindezekről ő már azt se fogja tudni, eszik-e vagy isszák. Történelem.

Perilium bolygón mindenki örökké él. Épp ezért semmi másnak nincs értéke, mint a mulandó dolgoknak. A kultúra, az ízlés, az érzelmi élet mind a pillanatot állítja a középpontba.

Magától értetődően senki sem vezet naplót. Írók ugyan vannak, de mivel a periliumi könyveknek van egy olyan sajátosságuk, hogy egyszeri olvasás után eltűnnek, sosem olvassák vissza saját műveiket. Már amennyiben el akarják adni, ugyanis sokan vannak, akik egyszer leírják, egyszer elolvassák, és ennyi. Majd írnak másikat.

Periliumnak nincs nemzeti valutája, sem nemzeti bankja, sem tőzsdéje. Egyáltalán, mi értelme lenne a pénznek, amelyet a múltért kapunk és a jövőért adunk tovább? Nem, ha Periliumon vásárolni akarsz valamit, adnod kell érte cserébe valami olyat, ami a másik félnek ott és akkor értékes. Persze nincs mindig nálad étel vagy hasonló, tényleg hasznos dolog, ezért néha kénytelen vagy azzal fizetni, hogy megmutatsz a másiknak egy érdekes alakú felhőt, amit csak te vettél észre. Vagy krétával leírod a nevét a járdára, fölébe, hogy "Hajrá".

A periliumiak mindenre rácsodálkoznak. Minden kóbor macskának, virágillatnak, mosolynak pillanatnyi (óriási) értéke van. Némelyikért még könyvet is lehet venni. A könyv a periliumiak legdrágább értékcikke, hiszen csak egyvalaki olvashatja el. A más bolygókról importált könyveket egy nagy, közös raktárban őrzik, és csak szigorú, központi utasítás alapján, időnként lehet egyet-egyet hihetetlen borsos áron megvásárolni. Állítólag van egy férfi, aki egy bizonyos Föld nevű bolygóról származó, Krúdy Gyula nevű író műveire specializálódott: már elolvasta az Álmoskönyvet, az Utolsó szivar az Arabs Szürkénél-t, és most alkuszik Szindbádra.

Tegnap délután simán be lehetett volna rúgni az erkélyünkön (bár a másodikra nem jöhetett volna fel más, mint egy madár, akkor viszont nem kunszt az alkoholmennyiség, maradjunk tehát abban, hogy egy egész struccfarm berúghatott volna, na, az meg pont röpképtelen, nem akar ez összejönni, akkor azt mondom, hogy frizsidergyarmat volt). A hűtő tele volt a melegszendvics kellékeivel. A mosógép teteje és a két asztalunk roskadozott a junk foodtól.

Röviden: lakásavatót tartottunk, leginkább gittegyletiek részvételével (ez konkrétan a buli napján jutott eszembe, hogy elnézést Gezemicétől és Sakuryntól, abszolút meg kellett volna hívjam őket, de mivel a meghívás idején csak a falkánkban gondolkoztam (az SMS-ező falkában, más néven szilvásváradiak), kimaradtak. Ezúton is bocs.

Na, szóval jöttek vagy tízen, hoztak annyi mindent, hogy abból az idén esedékes házimozik és maffiák teljes ellátása biztosítva lesz, megittunk két üveg Sangríát 75 centis szívószállal, pezsgőt ittunk a lakás egészségére málnafagyival (csak nehogy megfázzon az előszoba)...

A nap attrakciója mégsem ez volt, hanem, természetesen, Atom. Azt még meg tudtam érteni, hogy a nőnemű egyedek (Bluerose-zal és Gyimivel az élen) rögtön ölbe akarták venni, de azon még most is lent van az állam, hogy a közismerten alfahím NLB mit össze cirógatta. A drága nyúl is jól érezte magát nála, gondolom, azért, mert beolvadt a környezetbe.

Fefe persze fejjel lefelé fogta meg, arra hivatkozva, hogy a kölök is hogy szereti az ilyesmit, de neki megbocsátjuk, mert olyat bírt mondani, hogy "Bezzeg a nőknek szabad hímezni, de ha mi nőzünk, akkor mindjárt balhé van."

Tegnap OlvasóSIG találkozó volt, A Halhatatlanság halála témában. Sajnos mire odaértem, már minden lényeges kérdést megtárgyaltak, így bármit vetettem fel, 1)kész érvrendszerrel ugrottak nekem, 2)nyugodtan lehetett azzal érvelni, hogy fiatal vagyok és különben is.

Szóval a lényeg dióhéjban: a normális emberi világon kívül (fölötte?) létezik egy másik, zárt világ, a Halhatatlanoké. Ők, a jövőben felrobbanó Nap energiáját felhasználva utazni tudnak az időben, sőt, ennél többet is tudnak: beavatkozni a valóságba, és ezáltal megváltoztatni az emberiség jövőjét. Különféle munkakörök léteznek, például a Kalkulátorok számolják ki a változtatások következményeit, a Technikusok hajtják végre, a Megfigyelők készítik elő, a Sorstervezők pedig az egyének életét kémlelik. Mindegy.

A kérdés az, hogy szükség van-e a Halhatatlanságra? Jó-e nekünk, ha van? Így elkerülhetőek a háborúk, járványok, környezeti katasztrófák, viszont néha érdekes találmányokat, művészeti alkotásokat, kiemelkedő képességű embereket kell feláldozni. Asimov szerint ez végülis nem jó, és kénytelen vagyok azt mondani, hogy egyetértek vele. Csak azért, mert ők előre látják, hogy az űrutazás előbb-utóbb úgyis kudarcba fullad, nem kell mindjárt csírájában elfojtani.

A Halhatatlanok ráadásul nem tudnak ott megállni, hogy megakadályozzák az emberiség pusztulását. Túllépnek az emberi szabadság határain. Szükségtelenül kiirtanak olyan devianciákat, amik gazdagítják az emberiséget (vajon csak azért érzem így, mert kívülről látom, és tudom, mi veszett el?).

Ha én irányítanám ezt a rendszert, csak azokat a konfliktusokat változtatnám meg valahogy, amik félreértésből adódnak. Lehet, hogy naiv vagyok, de attól még, hogy egy háborúnak mindig politikai oka van, ha a tömegeknek meg lehetne magyarázni, hogy az az ürügy, amivel titeket etetnek, mekkora hülyeség, talán nem lennének hajlandóak gyilkolni egy i betű miatt (lásd Madách).

BeAn azt mondta, ő a tökéletes em- és telepátiát valósítaná meg. Hát nem tudom, a viccmesélést és az udvarlást biztos meggyilkolná, ha az az üzenet, hogy "jósegg", akkor már hiába mond az ifjú akármit. Én jobban örülnék az önkéntes őszinteség elterjesztésének, de az ehhez szükséges MNC (legkisebb szükséges változtatás), gyanítom, egy igen drága leves lenne.

Az az ijesztő az egészben, hogy én itt és most hiába döntöm el, hogy jó-e a Halhatatlanság vagy sem, sose lehetek biztos benne, hogy nem létezik...

Még nem is írtam legújabb kedvencemről, pedig nagyon lelkes vagyok tőle. Főleg azért, mert vadidegenek kérdezik meg a BKV-n, hogy hol szereztem és milyen és mennyi (mondjuk az utóbbira jobb diploma-tikusan csak annyit felelni, hogy diplomaosztóra kaptam).

Ő a szépség, egy Koobe Junior, vagyis Hanlin mittudoménmilyen típus, 5"-on egy komplett könyvtár. Folyton nálam van. Ezt a képernyőt nem tudja magának kiadni a terminológiatanár...

Nagy előnye, hogy a semleges bőrtokban nem látszik, hogy klasszikus irodalmat vagy éppen Twilightot olvasok. Annira nem vagyok elvetemült: az első, amit legyűrtem rajta, A Halhatatlanság halála volt Asimovtól. Most Twilightozok, de már betáraztam a Dűnét, az Ulyssest, Anne Frank naplóját, Kazuo Ishiguro kábé egész életművét, és naná, hogy párat a kedvenceimtől (Douglas Adams, Joseph Heller) is.

Az olvasással valahogy úgy vagyok, mint Tokita az evéssel... és ilyen szempontból még a Csokoládét is szeretem. Tényleg... hány olyan regényt tudtok, aminek a címében kaja van? Ugye Joanne Harris teljes munkássága: Ötnegyed narancs, Szederbor, van még a Szusi kezdőknek, A kétség lazaca, Kaviár és lencse (már ha az könyv is)... Nyúl Péter nem ér!!

Most jöttem csak rá, mennyire imádok olvasni. Könyvtárba járni lusta voltam, időm se volt, meg nem nagyon akadtak a 80-as évek óta kiadott könyvek. Megvenni mindent nem csak anyagi, de tárolási kapacitásom sincs. Nem szép dolog gyakorlatilag lopni a könyveket, de amióta megtudtam, hogy a terjesztők az ár felét lenyúlják, már nem sajnálom őket annyira.

- Tutajos.

- Mi???

- Faszállító.

Ősrégi vicc, nem is röhögtem volna olyan nagyot rajta, ha nem az én káromkodásokat messziről kerülő, szende lelkű anyám mondja, amikor megkérdezem tőle, hogy áll a sminkem.

Ma láttam a Sírpiknik című darabot a Tháliában, matiné keretében. Szinte csak nyugdíjasok voltak (ebben a korban már kötelező a halál gondolatával ha nem is megbékélni, de minimum számot vetni), akadt, aki az anyukáját is elhozta (gondolom, hitelbe vette a jegyet, aki sokat jár kocsmába, biztos érti).

Ennek, meg a nemrég elmúlt halottak napjának apropóján ötlött fel bennem, mennyire ellenszenves nekem a temetői egyenlőtlenség. Vagyis van, akinek a születési és a halálozási dátuma mellett a fényképe, sőt, esetleg a halál oka is ott van (a kedvencem: "őt, a motort választodtad" (sic!)), meg a foglalkozása (mondjuk azt már kicsit soknak érzem, amikor elöl-hátul doktor az illető, mert úgy érzem, mit számít az ott, ahol most van) is. Másoknál meg, akik adott esetben sokkal érdekesebbek, vagy legalábbis nekem ugyanannyira számítanak, mint azok, akiknek volt pénzük vagy indíttatásuk haláluk után is a világba kiáltani kilétüket, szóval másoknál meg annyi van: "Tibikénk", vagy "Szüleink".

Ne értsetek félre, nem támogatnám, hogy csak úgy lehessen temetni mindenkit, mint az amcsi katonákat: tökéletes párhuzamosok mentén, egyenlő távolságban, egyforma, majdhogynem jelöletlen sírkövek alá. De jó lenne, ha nem lenne több az igény.

Fajtaleírás (ember)

A két ivar közötti szignifikáns különbségek miatt a hím és a nőstény egyedekre külön standard vonatkozik.

Hím (pasi, srác stb.)

Típus: izmos, erőteljes testfelépítés. A hasi részen kifejezett izmok (ún. "kockák" láthatók. A far kerekded, kemény tapintású. A bőr mindenütt sima. Optimális színe a lágy bézs és a kreol fahéj között van, de egyes standardek szerint elfogadható a "fekete", illetve az "ázsiai" szín is, ezek a színek azonban más követelményekkel járnak a szőrzet, a szemek és az arcforma tekintetében.

Szőrzet: a fejtetőn sűrű, erős szálú. Lehet egyenes, hullámos, göndör vagy raszta (ebben az esetben a vékony rasztacsíkok a kívánatosak). Hivatalosan elfogadott színárnyalatok: fekete, sötétbarna, szőke, arany, vörös. Hibának számít a seszínű barna, illetve a hidrogénszínű haj. A fejszőrzet hosszúsága a fejformától függően alakítható, de minimum 2 cm hosszú. Nem elfogadott a punktaréj, a bőrfej, a tarmintázat (kopasz hullámvonalak, cikcakkok vagy egyéb minták a szőrzetbe gravírozva) és a rikító színűre festett fejszőrzet. Formázó anyagok használata (amennyiben az érzékszervi megfigyelést (beletúrást) nem korlátozza) megengedett. Az arcszőrzet ismét a fejformától függ, de az ápolatlanul hagyott borosta, a túl hosszú szakáll vagy a parasztbajusz kerülendő. Fajtái: körszakáll, tűszakáll, Kossuth-szakáll, Hitler- (politikailag korrekten Chaplin-)bajusz, aligbajusz, pelyhedzés stb. Az egyéb szőrzetet lehetőleg kordában kell tartani, zárt testtartásban sehonnan sem lóghatnak ki szőrök. A végtagok szőrzetét azonban érintetlenül kell hagyni!

Fej: mérete és arányai Leonardo Vitruvius-emberének rajza alapján. Előnyös a kiugró járomcsont, a keskeny arc, az egyenes, vékony orr és a fejhez simuló fülek. A száj kissé telt, középrózsaszín, nem cserepes.

Szem: Nagy (ázsiai szín esetén ezalól kivételt tehetünk), nem túl mélyen ülő. Elfogadott színek: kék és a barna valamennyi árnyalata, bár egyes esetekben különösen szép lehet a szürke vagy a zöld is.

Kondíció, viselkedés: jó kedélyű, energikus, tettrekész. Jó humorérzékű, kalandvágyó, ambiciózus, egyedi gondolkodású.

Méretek: magasság minimum 180 cm, súlya maximum 100 kg (2 m feletti testmagasságú, atlétikus testfelépítésű egyedek ezalól felmentést kaphatnak).

Nőstény (lány, csaj, nő, bige, tyúk, pipi, rüfke stb.)

Típus: nőies, homokóra testalkat. A másodlagos nemi jellegek jól láthatóak. A mell-derék-csípő aránya 90-60-90, bár egyes egyedek ettől eltérő arányokkal is esztétikusak. A bőr világos színű (itt is érvényes a hím egyedeknél tett megjegyzés), sima, jó illatú. A mellek kerekek, kemények, a derék karcsú, a csípő kiszélesedik, a narancsbőr kizáró ok! Az összezárt lábak között "3 rés" található: a comboknál, a térd és a vádli között, illetve a vádli és a boka között. A far kerek, jól izmolt, de nem kőkemény.

Szőrzet: a nőstény egyedeknél a fej kivételével a szőrzet sehol sem megengedett, illetve egyes testtájakon fazonírozva megmaradhat. A fejszőrzet változatos hosszúságú és színű lehet, azonban az extrém színek és a vastag raszta itt is kerülendők.

Fej: kisebb, mint a hím egyedeknél (ezzel öszefügg, hogy a nőstények általában jobban ki tudják használni a rendelkezésükre álló teret). A szabályosság itt is előírás, lehetőleg minél nagyobb szemek és a hímeknél kisebb orr a kívánatos. A száj itt is telt. A fülek kicsik és gömbölydedek (ún. "harapnivalóak").

Kondíció, viselkedés: vidám, kacér, gyengéd, elfogadó, anyáskodó/kislányos.

Méretek: minimum (az egészséges ember határain belül - törpeség kizárása) nincs, kívánatos maximum 180 cm. Súlyra a BMI-t használhatjuk: 20 alatt mondható ideálisnak az egyed.

Egészítsétek ki, mondjatok ellent, aki pedig megfelel a férfi standardomnak (mert ugye nyilvánvaló, hogy a saját ízlésem szerint írtam le?), jelentkezzen! ;-)