Hazatérés?
Utolsó napunk, leszámítva a Rembrandt-Vermeer kulturális vonalat, a zabálás jegyében telt. Margo ragaszkodott hozzá, hogy együnk búcsúfagyit és búcsúpizzát is, így aztán sikerült épp elcsípnünk a vonatunk elejét... csak az a baj, hogy két sínpár választott el tőle. Fél órát vártunk a következőre, utolsónak checkoltunk be a repülőre, így aztán a 31. (hátradönthetetlen támlájú) sorból, egyenesen a fekete doboz alól élveztük a látványt, ahogy Boeingünk felhajtott szárnyvégét simogatja a felhajtóerő...
Bizton állíthatom, hogy semmiféle szomorúságot nem éreztem. Csak az bántott valamelyest, hogy biztos lett volna olcsóbb mód kihúzni ezt a 4 napot, amikor egész Spanyolország kollektíve bezár.
í
Nem dobtam bele pénzt.
Kategóriák: Római vakáció Címkék: Róma, utazás
írta: Maitai szólt, uff
Szobatársak
Megvannak a hostelnek is az előnyei. Például utána sokkal-sokkal jobban tudom értékelni azt a fürdőszobát, ahol nem eveznek át a hátam mögött félmeztelen idegenek fogmosás közben.
Egy tízágyas szobában, főleg, ha cserélődik a közösség, hetente 50 ember is megfordulhat. És nem úgy, mint egy hotelben, itt szóba is állnak egymással. Ha másért nem, azért, mert elég nehéz nem észrevételt tenni, ha az ember arra ébred, hogy nézik. Meg amúgy is adódik olyan, hogy muszáj benyögni egy poént, megkérdezni, honnan jött a másik vagy alázatosan bekopogni, hogy bocsi, eresszetek be, mert bent felejtettük a kulcsot.
És hihetetlen sokféleség is jellemzi ezeket a szállásokat: tizennyolc és negyven között bármilyen korú, nemű, stílusú, családi és egészségi állapotú emberke előfordulhat (komolyan mondom, a Galaxis Útikalauznak a Föld is elég terep lenne!).
Nekünk például volt szerencsénk három japánhoz. Az egyik (én csak Szomorú Szamurájnak hívtam magamban) napirendje kívülről nézve valahogy így alakulhatott:
9:00 - felkel
9:15-9:30 reggeli
9:40-12:00 alszik
12:00-13:00 városnézés (Termini pályaudvar, Piazza Repubblica, közeli szupermarket)
13:10-18:00 alszik
18:00-19:00 kirándulás a McDonald'sba
19:00-23:00 intenzív szemforgatás, amiért nem hagyják aludni
Utána meg sötét volt, a franc tudja, mit művelt. Értem én, hogy ferde szemmel nézett ránk: peches volt, mert ő feküdt az egyetlen villanykörte alatt, úgy fél méterrel, Dimitrij pedig nem tagadta meg orosz mivoltát: egy üveg duty free Chivas Regallal érkezett. A többiek kólával, én almalével keverve szopogattuk, Philadelphia krémsajtot, grissinit, Pringles-t, 1 eurós csokit meg turrón-bonbonokat (gyenge utánzata a szaloncukornak!) majszoltunk hozzá.
Az utolsó két napban pedig volt szerencsénk a Délkeresztes Lovaghoz, aki egy fürtös, szőke ausztrál srác. Megszökött a napsütéses canberrai karácsony elől, hogy egy hónap alatt beutazza Európát. Egy hete még Disneylandben élte újra a gyerekkorát, most pedig Rómában szlopálta a whisky-kólát McDonald'sos pohárból...
Zsidó hercegnő szobatársunk is volt (állítólag minden Coen az), csak elsőre skandinávnak vagy németnek néztem. Nem nagyon szólalt meg, egyedül jött-ment minden nap. Szegénykém halmozottan hátrányos helyzetű, Amerikában felnőtt orosz zsidó. A szülei a Szilikonvölgyben dolgoznak. Elvitt a római zsinagógába és múzeumba, irtó érdekes dolgokat mesélt (például ha zsidó lennék, nem táncolhatnék még a párommal se nyilvánosan, nem ehetnék garnélát és nem hordhatnék nadrágot. ciki!). Ami a legjobban tetszett, hogy ő nem ortodox zsidó, például mindig vitatkozik a rabbijával azon, hogy szabad-e sabbatkor villanyt gyújtani vagy sem.
A kedvencem az a srác volt, akivel olasz lévén nem sikerült kapcsolatot létesíteni, de igen jóképű volt és a Bhagavad Gítát olvasta.
Kategóriák: Római vakáció Címkék: hostel, profil
írta: Maitai szólt, uff
Pizza és fagyi
Az olasz kajára az jellemző, hogy még azt is szeretem, amit egyébként nem szeretek. Pizzából és fagyiból (ottlétünk alatt ezek képezték táplálkozásunk alapját) például gyakorlatilag mindegy volt, melyik ízt választom: mindegyik rettenetesen finom volt.
Egyébként meg meglepő, milyen édesszájúak, a hostelben a reggeli kizárólag a cukros croissant-nutellás croissant-vaníliás croissant háromszögben mozgott.
Hát hol ennék én otthon spenótot (a képen szárított paradicsomok alá bújtatva)?
Szonettek öt gombócban. És ez az a lapátos gombóc ám!
Törzshelyünk: Blue Ice.
Másik törzshelyünk: Radicchio e Pommodoro.
Nutellás pizza. Brr.
Amúgy a Nutella az valami nemzeti étel lehet, a közértben 5 kilós kiszerelést is lehet kapni, a Blue Ice nevű fagyi- és palacsinta-szentélyek fala pedig körbe van rakva nutellás üvegekkel. A palacsintaválaszték a következő: nutellás, nutellás-kókuszos, nutellás-fenyőmagos, nutellás-fagylaltos...
Tiramisu helyi nyelvjárásban. Az én nyelvem mindenesetre ficánkolt tőle.
Konkrétan az éhhalál szélén estem be ebbe a pizzériába. Nem is emlékszem már, mi volt rajtuk, iszonyat koncentrációt igényelt, hogy ne hunyjam be a szemem és kezdjek boldogan gőgicsélni...
Ez itt az (ellen)reklám helye: KERÜLJÉTEK MESSZIRE a Tre Scalini műintézetet (szintén Piazza Navona)!! Vettem náluk fagyit, és kénytelen voltam tüntetőleg az ajtó előtt elnyalni, mert hiába ültek bent Margo és Dimitrij rendelésre várva, a tölcsér az kültéri műfaj. Ráadásul vacak és kevés a fagyijuk.
Kategóriák: Római vakáció Címkék: fagyi, kaja, pizza, Róma
írta: Maitai szólt, uff
Silencio sin paraguas
Azért az lélegzetelállító ebben a városban, hogy bármerre lép az ember, előbb-utóbb elé ugrik a történelem.
Vagy valami más.
Mindenesetre a hőmérséklet - Valladolidhoz viszonyítva - kellemes 13 fok körül mozgott. Következésképp amikor tisztességes európai városban hó szitál, akkor mi úsztunk az esőben.
Ilyenkor kerülnek elő az esernyőárusok, akiktől Rihanna is vette az ötletet "Umbrella" című számának szuggesztív refrénjéhez. (OFF, politikailag nem korrekt: Komolyan fontolgattam, hogy beszerzek egy "You make me racist" kitűzőt ilyen alkalmakra. Miért csodálkoznak, hogy az olaszok rühellik a bevándorlóikat, ha azok kizárólag a "rózsát nyomok a kezedbe, aztán tartom a markom", illetve a "forgalmi dugó előidézése előre megfontolt napszemüveg-árusítási szándékkal" munkakörökben jeleskednek???)
Mindenesetre végül (Dimitrij furfangos alkutechnikájának, lásd még "Ennyi az összes pénzem", köszönhetően) a kezdeti 5 euróhoz képest 2,60-ért szert tettünk némi pszichológiai védelemre. Ugyan pontosan ugyanolyan cuppogós cipőkkel és bélésig ázott kabáttal értünk vissza szállásunkra, mint ernyő nélkül tettük volna, de hát a fíling... ahogy átráncigálja az ember az ernyőt egy rosszul elhelyezett tábla két rúdja között... meg ahogy igyekszik az ember vallásilag kompatibilisen anyázni, amikor soványka esővédője a Szent Péter-bazilika előtt hatodszor vált konvexből konkáv alakzatba... na, az, ahogy American Expressék mondják, megfizethetetlen.
Karácsony a szigeteken.
Hagyományos karácsonyi vásár a Piazza Navonán...
Innen indul a Mikulás szánja? Nahát, pedig a repülőn azt mondták, az Air Europa üzemelteti...
Innen pedig megszökött egy élő szobor, vélhetően fáraó (nem vicc: szerintem az volt a legolcsóbb kosztüm, minden sarokra jutott belőle).
Alkotó rombolás.
Nézd meg magad jól: biztos nem tévesztettél országot?
Erre mondom én azt, hogy egy karácsonyfa autentikus helyen van (Szent Péter tér)
Nagyban...
...kicsiben...
...résen.
"Ernő atya cédrusa". Fura, de valahogy érezni lehetett, hogy itt valami szent.
"Ez a Circus Maximus? De hát itt még fű sincs!" "Naná, mert kikoptatták a lovak."
Cinetrip-rajongók figyelmébe: Caracalla termái. Konkrétan egy tógapartit tudnék itt elképzelni, sirály zenével.
Mondom, sirály. Ez a példány Viktor Emánuel írógépnek becézett emlékművén pózol.
Egyéb szárnyasok.
Van, amikor ez segít...
...van, amikor több kell.
Primadonna.
Kategóriák: Római vakáció Címkék: angyal, fa, Kolosszeum, kültér, madár, Róma
írta: Maitai szólt, uff
Beltéri látnivalók
A második nap megérkezett Dimitrij, aki 22 éves és Diesel-boltvezető létére az oroszon kívül semmilyen nyelven nem tárgyalóképes, úgyhogy a hátralévő időben én Nyina Osztrecsenka, néma orosz kuzin szerepét játszottam.
Pénteken mindössze a Vatikáni Múzeumokat és a Szent Péter-bazilikát sikerült megnéznünk. Nem túl sok. Ahogy Darvas Iván írta a Szovjetunióról: hosszadalmas egy ország.
Szombaton klasszikus napot tartottunk Kolosszeummal, Panteonnal és fórumokkal. Vasárnap pedig Margóék átpasszoltak a választott nép egy leányának, gondolom, nyelvgyakorlási célzattal, vagyis hogy ők lelkifurdalás nélkül gyakorolhassák az oroszt, amíg én angolul csevegek Ányával.
Hétfőn még ellátogattunk a Capitoliumi Múzeumokba, megnéztünk egy Picassót, kedden pedig egy Rembrandt-Vermeert.
"Nézd csak, hát nem egy griff szállt a hátamra?"
"Gyerekek, ne nyúzzátok Krokót! Tessék vele szépen játszani!"
"Elhoztuk a menyét is."
"Beszótá', fater?"
Ez a bácsi biztos nem szeret megkötözve lenni, azért vág ilyen morcos képet.
"Vigyázzatok, blogger!"
"Idén döglesztő volt a karácsony. Igaz, Rafael?"
"Ja. Egész decemberben gürcöltünk."
"Asszonyom! Karja nincs, pöcse nincs, de szárnya az van! Maradhat?"
"Nehéz ez a frigyláda!"
"Kilóg a nyelvünk!"
Egyenlőség van.
Mutáns rovar a Szent Péterben.
"Áj gát láááájf, mádör...."
"...Áj gát hedéksz, end túsz éksz..."
"...Áj gát máj fíz Áj gát máj tóz..."
"...gát máj hendz..."
"Jaj! De ha most szúnyoggá változom, akkor melleim se lesznek??"
Kategóriák: Római vakáció Címkék: kultúra, múzeum, Róma
írta: Maitai szólt, uff
Első nap
Nohát, írgyunk akkor valamit az örök városról. Leszögezem: nekem nem a szívem csücske. Harmadszor jártam most ott: először nyáron, de esőben, másodszor ötven fokban, most pedig télen, de az évszaktól függetlenül minden képem antik. Van neki egy barnás árnyalata.
Fejezetcím gyanánt hostelünk freskóit láthatjátok, avagy Róma hét lépésben.
Reggeli gépünk (9:45) érkezése után bólogató kutya-stílusban időnként bealudva vonaton zötyögtünk be Terminibe. Jól látható módon a hostel nem volt messze. Tízágyas szobában ökoszisztémában tapadtunk meg öt napra.
A szállás és a városnéző cipők elfoglalása után nekiindultunk. Margo viszont nem akart "fontos" dolgokat megnézni, mielőtt a bátyja másnap megérkezik, úgyhogy az első nap csak csellengtünk.
Karácsonyi kuka
Mit adtak nekünk a rómaiak??
"Három kicsi fóka megy a kirakatban, arra jön a himi-humi pam-pam, négy kicsi fóka..."
"Mit nézel vazze, bedöglött a szán!"
Kategóriák: Római vakáció Címkék: fotó, Róma, utca
írta: Maitai szólt, uff